– Tessék.
– Hát, kérem szépen, én Tímár Mihállyal 1917 májusában találkoztam az omszki hadifogolytáborban.
Vági elhúzza a száját. „Sokat dohányzik – gondolja –, alsó fogsorán kivirágzott a nikotin. Ez pedig büdössárga.” Nevet magában. Valkó örülni fog a színvariációnak. Örömsárga és büdössárga. Két új szín.
– Azóta nem? Csodálkozó arcot vág.
– Kérem, én nem jártam azóta Oroszországban. Az újságok szerint Tímárt huszonnégyben kicserélték.
Érzi, hogy Vági nem hisz neki. Mit tudhatnak Misiről? Miért rágja Vági olyan végtelen nyugalommal a ceruzája végét? Rossz szokása ez? Vagy nem is olyan nyugodt?
– Hm – mondja Vági.
Ez legalább olyan találó, mint az ő perszéje. Hm. Persze. Aztán az alezredes megismétli, mintha egyéb mondanivalója nem lenne.
– Hm… hm… – Nyomaték kedvéért ceruzájával
