– Rossz bőrben van, kedves tanár úr… Most is csak azt feleli, minden értelem nélkül.
– Persze, hát hogyne…
Vági bután bámul rá, nyilván nem érti, mire mondta, hogy „persze, hát hogyne…” De Vaginák nincs igaza, mert ezt mindenre lehet mondani. Egy hét telt el, s ő ez alatt az egy hét alatt, alaposan átgondolta ennek a válasznak minden alkalmazási lehetőségét. Tudja, hogy mindaz, amit gondol, már lázas állapotának terméke.
– Nézze, Simon, szeretnék az ügy végére pontot tenni.
Most nem felel, mert már nagyon unja azt a „perszét”, és bólogat. Ez is nagyon érthető.
– Maga, kedves tanár úr, ha nem tévedek, ismeri Valkó Sándor tanárt?
– Ismerem.
Végre egy normális kérdés, és anélkül hogy Vági tovább kérdezett volna, lelkesen dicséri Valkót. Mert mindazt, amit lázas aggyal Valkóról gondolt,
