– Kérem, tessék ideadni a tollat. Kalmár Istvánt még aznap éjjel elfogják.
És szembesítik őket egymással.
– Igen, felismerem – mondja elcsukló hangon. – Ö Tímár Mihály.
Várja, hogy őt is bíróság elé állítják. De nem. Tímár azt vallja, hogy Simon semmit sem tudott munkájáról. Két nap múlva közlik vele, hogy szabadlábra helyezik, de alá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy a jövőben támogatja a defenzív osztály munkáját. Aláírja. Neki már mindegy. Figyelmeztetik, hogy Valkónak nem szabad elmondania a történteket. Ha szól, ők megtudják. Sejtetik vele, hogy Valkó is az ő emberük.
A fülke csendjét darabokra törte a görcsös zokogás. Valkó szeme előtt a vaksötétségben fénypontok nyüzsögtek. Feje kitisztult. Milyen jó, hogy végre annyi év után megismerhette „bűnét”. Hányszor, de hányszor kért ma
