– Halljuk? Miket eszeltél ki? Mondd már…
– Igen, mondom. Igen, a szeretőd lettem. Nem harmincnyolcban, negyvenkettőben.
„Milyen nehéz ez a feketeség. Beszakad a mellkasom. A börtönben volt ilyen súlyos a sötétség éjszakánként. Csak akkor megvolt a bizonyosság: ha majd lehullanak a nagy, sötét súlyok, Éva vár, és fehér ruha lesz rajta… fehér lesz minden… és Éva karcsú lesz… jó illata lesz a hajának… és majd együtt megyünk végig, végig a nagy utcákon… És most már nem fogunk többet kézen fogva járni… Soha, soha.”
– Amikor Sanyit letartóztatták, emlékezhetsz rá, apa, naponta veszekedtünk, mint az őrült szaladgáltam. Minisztérium, a vezérkari főnökség különbírósága, miniszter, országgyűlési képviselők… senki sem fogadott. Statáriális bíróság elé akarták állítani… Egy ügyvéd azt tanácsolta, p
