18. BILINCS A FALU KÖRÜL
Kisgyermek korom egy rövid időszakában, talán csak néhány hónapig, bizonyos voltam benne, hogy Bakonytamási a világ közepe. Pontosan emlékszem erre a hamarosan túlhaladtam világképre. Az utak szétfutnak az égtájak felé sugár egyenesen éppen a templomdomb tövéből, bizonyos szakaszaikon találnak falvakat, eltalálnak templomtornyokat. Ám azok a falvak mind kisebbek, a tornyok alacsonyabbak annál inkább, minél távolabb esnek. Egyre szűkebbek a házak, sőt kisebbek a bennük élő emberek, törpék végül, hüvelykmatyik.
Hasonlatos ez az EMBERISÉG világképéhez, csak ez kicsit messzebbre nyílik, sőt egyre tágul, távolabb kezdődik benne a Végtelen, így nevezték el, mert a felnőtt nem képes felfogni a Semmit, csak a gyermek.
A két-három éves gyermek nem emlékszik a tavalyi hór
