19. MEGÉRKEZÉS
A bakonytamási templomot valamikor a húszas-harmincas évek fordulóján kerítéssel vették körül. Kő és beton talapzaton vaskerítés. Ne koptassa el a templomdombot a megnövekedett forgalmú országút, ne túrják szét reggelenként a kanász kürtjére csordába gyülekező disznók. Gyermekkori szánkózásaink által is kopott az a dombocska. Sok gyermeknemzedék koptatta, tán már a századok óta átabota, gyakorta széteső téli sportszerével. Tavasszal azért kizöldellt rajta a papsajt. Pecsétvirágnak is mondtuk, mert ha gombszerű termését a karunkra szorítottuk, csinos karikás nyomot hagyott, mely csak lassan halványult el. Meg is rágtuk azt a termést, csak azért, mert papsajtnak nevezték, pedig egyesek szerint mérges. Később gyógynövényként gyűjtöttük. Senki sem betegedett meg tőle, meg sem g
