BISTRO
Márta megragadta a vállamat.
– Állj meg, ilyet sem láttam még. Megiszunk itt egy turmix italt.
És benn, a dominó-mintákkal díszített, fényes helyiségben rendeltem neki ananászt tejben.
– Ez jó – mondta –, csak egy kis konyak hiányzik belőle.
Utána feketét ivott állva egy magas, kerek asztalnál, és megint cigarettára gyújtott.
– Nagyszerű dolog az – mondta –, ha az ember leszámol az élettel. Vagyis odáig jut, hogy nem fél a haláltól. Olyan könnyűnek érzem magam, mint a pehely. Azt hiszem, az életben egy rossz csak, a halál ellen való küzdelem.
A Ferenciek terén valóban megetette a galambokat, aztán a lakásomra mentünk, hogy ott töltsük az éjszakát. Az én lakásom ablakai játszótérre nyíltak. Az erkélyünk alatt nagy visítással kétkapura futballoztak a gyerekek. Attól tartottam,
