Kelj fel és járj

„Az ódon, súlyos tölgyfakapu alján két arasznyi rácsozat

volt. Tudtam, mért van ott ez a rácsozat. Néhány éve nyár idején híre futott a

családban, hogy rettenetes felhőszakadás volt itt Egerben, a dombokról lezúduló

víz hátulról, a kerteken keresztül betört a ház udvarába, a félig kinyílt kaput

behajtotta, iszappal eltömte az alját, és hihetetlen gyorsasággal emelkedett az

U alakú épület gátjában. Felszaladt a folyosóra, beáradt a földszinti

lakásokba, és hátára kapta a bútorokat. Márta nénémet, aki akkor majdnem bénán

feküdt, felemelte az ágybetéttel együtt. Mivel az idős hölgy délutáni álmát

betett spaletták mögött aludta, ebben a szobában legjobban megrekedt a víz. Különös

tutajával a megrémült asszony már-már a mennyezetet közelítette, midőn a

szomszéd szobában, ahol is a spaletták nem voltak betéve, végre átszakította a

víznyomás az ablaktáblákat, s akkor az ágybetét ismét süllyedni kezdett, olyan

törvények szerint, ahogy vízi lépcsőkön a hajókat emelik át bizonyos csatornákból

a nyílt vizekre. Később természetesen megérkeztek a tűzoltók, betörték a nehéz

kapu alsó részét, a vizet kirekesztették az udvarból, aztán a nyitott

konyhaablakon, ahol tulajdonképpen a víz is behatolt, bemásztak Márta lakásába,

még mielőtt egyetlen leánya, a jóságos Vali hazaérkezett volna hivatalából…”