Tarcsai cigarettát kér. Rágyújt. Húzza az időt. Végül is dönt.
– Ezredes elvtárs, elmondok mindent! A legtitkosabb gondolataimat is. Aztán ítéljen felettem. Ha olyan dolgokat hall, amelyek megdöbbentik, nem azért mondom, hogy megdöbbentsék. Hanem azért, hogy érthető legyen minden. Nem szépítek semmit.
Behunyja a szemét, arca görcsösen megrándul. Kulcsár is cigarettára gyújt.
– Ezredes elvtárs ezerkilencszáznegyvenkilencig nagyjából ismeri az életemet. Tudja, hogy ezerkilencszáznegyvenötben a párt a hadseregbe küldött. A jogtudományi egyetemre jártam. Az utolsó évet végeztem. Először nevelőtiszt lettem az első hadosztálynál, Pápán. Sok mindent csináltunk akkor. Neveltünk, újságot szerkesztettünk, harcoltunk a bujkáló fasiszták, háborús bűnösök ellen. Közben elvégeztem az egyetemet és akk
