Pár nap múlva újból kihallgatásra viszik. Nagyon rossz hangulatban van. Mikor a szobába lép, megdöbben. Az asztalnál Kulcsár ezredes ül. Az idős, ősz hajú katona elküldi az őrt. Tarcsai érzi, hogy remeg a térde.
– Ülj le – mutat a székre az ezredes.
Leül, fejét lehajtja. Nem mer parancsnoka szemébe nézni. Szégyelli lealázó helyzetét. Apjaként tisztelte az ezredest. Kulcsár vitte vissza az ellenforradalom után a hadseregbe.
– Nézz rám! – hallja az öreg parancsoló hangját. – A szemembe!
Engedelmeskedik.
– Mi történt veled? – kérdezi nyersen.
Tarcsaiban a nyers hang, a tegezés feloldja a szorongást. Az öreg csak akkor magázza őt, ha neheztel rá valamiért. De akkor kínosan udvarias. Most tegezi és nyers… – Öltem.
– Azt tudom. Azért majd elítélnek… Engem az érdekel, miért hülyéskedsz?
–
