– Hogy akarod végrehajtani? – kérdeztem.
– A barna bőrű őrmestert, amikor éjjel szolgálatban lesz, leütöm. Elveszem a fegyverét, felöltözöm a ruhájába, aztán lefegyverezem a másik őrt is…
– Hülye – kopogtam dühösen. – Hülye… hülye… hülye. Húsz évvel vagy idősebb az őrnél…
– Halálra vagyok ítélve. Vesztenivalóm nincs. Ha te túléled, és nem leszel gyáva, mint voltál, mondd meg Piroskának, hogy mindig csak rá gondoltam. Az utolsó gondolatom is az övé lesz…
Reggeltől estig kopogtam, le akartam beszélni az őrült tervéről, de nem jött a falhoz. El nem árulhattam. Ismertem őt. Tudtam, hogy ezt az őrültséget most valamiféle küldetésnek tekinti, és mivel vesztenivalója valóban nem volt, végre is fogja hajtani. Ezredes elvtárs jól ismerte Lányit. Tetszik tudni róla, hogy Spanyolországban valamil
