Nemet intettem.
– Hát jól van – mondta nagy sokára. – Így is jó. Kétségbeestem. Most mi lesz. Megint kezdődik a lélekőrlő egyedüllét. A legrettenetesebb dolog a világon. Semmi sincs amivel az ember leköthetné gondolatait. A csend szinte fáj. Ha az ember ismeri önmaga sorsát: vagy megbékél vele, vagy belepusztul. A bizonytalanság azonban az őrületbe kergeti. Nem az egynapi bizonytalanság, hanem a tartós. A reménykedés és a csüggedés felőrli a legedzettebb ember idegeit is. Mindennap vártam, hogy értem jönnek és tisztázzák ügyemet. És nem történt semmi. Órákig álltam a zárkaablak előtt, a tenyérnyi eget bámultam, az úszó felhőket, éjjel a csillagokat. A látható, tenyérnyi ég jelentette számomra a szabad világot. Kulcsár kétkedve csóválja a fejét.
– Az az érzésem – mondja –, hogy eltúlzod a
