– Nem vagy éhes? – kérdezi Kulcsár, amikor elveszi tőle az üres poharat.
– Nem vagyok – mondja Tarcsai. Valóban nem éhes, pedig napok óta jószerint nem eszik. Látszik is rajta.
– Sovány vagy.
Tarcsai végignéz magán, megvonja csontos vállát. Arcán cinikus mosoly suhan át.
– Teljesen mindegy, hogy kövéren, vagy soványan rohad el az ember. Persze – teszi hozzá magyarázatképpen –, a hóhérnak nem mindegy. No meg a kukacoknak sem.
– Hülye vagy, fiam. Nem szeretem az efféle beszédet. Mit akarsz ezzel elérni? Sajnálatot?
– Semmit. – Szeretné még hozzátenni: magától igazán semmit. Maga éppen olyan gyáva, mint amilyen én voltam. Pedig most ugyebár igazán más időket élünk, ma már nem önvédelmi fegyver a gyávaság. De nem szól, csak legyint gondolatban.
– Folytasd. Tehát felismerted Tennert. – D
