– Értem – mondja Kulcsár.
– Negyvennégyben — folytatja Tarcsai – Tenner halálra kerestetett. Apámat el is hurcoltatta.
Kulcsár bólint.
– Tudom. Folytasd. Mi történt, amikor az udvaron felismerted?
–. Félelem fogott el. Gyerekkoromban éreztem ehhez hasonló félelmet. A kültelken csapatba verődve kószáltunk, s ha utunkba került egy idegen gyerek, a kör közepére kaptuk és bizony kéjelegtünk a félelmében. Fitogtattuk erőnket és hatalmunkat. Egy alkalommal aztán én kerültem egy idegen gyerekcsapat kezébe. Körülfogott vagy tíz suhanc, én meg egyedül voltam. Nagyon féltem. Ebben az érzésben a félelem mellett volt valami a szégyen érzéséből is.
A félelem gyáva gondolatokat és tetteket szül. Nagyon féltem és szinte megbénultam félelmemben. Ostobán abban reménykedtem, hogy Tenner barátságosan rá
