A másik ágyon az atya imádkozott. Egyszer csak halkan azt mondta:
– Alszik már?
– Nem alszom, tisztelendő úr…
– Ha megengedi, imádkozom magáért.
– Az bizony jó lesz – mondtam és tovább bámultam a csillagokat. Juditra gondoltam. Mindig szomorú arccal képzeltem magam elé. Felmerült bennem: mi lesz, ha Judit nem vár meg? Judit fiatal és szép. Nem kívánhatom, hogy várjon rám. Hiszen azt sem tudja, hogy mi van velem. Vagy tudja? Piroska sem tudta, hogy Lányival mi történt. Judit is legfeljebb az ítéletemről értesült. Vajon mit szólt, amikor meghallotta, hogy életfogytiglani fegyházra ítéltek? Mit fog csinálni? Meggyőztem magam, hogy Judit ismer, nyitott könyv az életem, nem hiheti el azokat a hazugságokat, amiket mondani fognak rólam.
Másnap reggel kábultan ébredtem. Az atya udvarias és el
