Órákig magyarázott, rajzolt. Már pontosan ismertem balatoni villájának minden zugát. Az emeleti vendégszobákat, melyben színes puhafa bútorok voltak, a pincét, ahova télen a Balatonból jeget vermeltek. Elmagyarázta terveit, a villa átalakítását. Aztán véleményemet akarta hallani arról, érdemes e méhest létesítenie?
Így szórakoztunk órákig. Mert szórakozás, játék volt ez, semmi más. Játék az idővel. De Hunyadváry boldog volt, hogy akadt valaki, aki szívesen hallgatta terveit.
Dél felé azután bemutatta zárkatársaimat. Bardóczy Tamás – kezdte az öreg – igazi úriember. Udvarias, művelt és nagyon okos. Páncélostiszt volt. Igazságszerető. Arra kell nála vigyázni, és ezt a figyelmedbe ajánlom, hogy ne sértse meg az ember, mert nagyon érzékeny és hamar elveszti a fejét. Mégis jó, hogy ő a zárkap
