Nyár elején, biztonsági okokból elválasztották egymástól a hosszabb ideje együtt lakó rabokat. Elvittek az atyától, nem tudom, mi lett vele. Az emeleti osztályra kerültem, a dolgozó rabok közé. A börtönben minden változás izgalommal, szorongással jár. A remény, hogy dolgozni fogok, fellelkesített. Az emeleti zárkák nyolc-, tízágyasok voltak. Az átcsoportosításkor más börtönből is hoztak rabokat. Ilyenkor sok hír cserélődik.
Mikor az őr előtt a zárkába léptem, a rabok felugráltak, sorbaálltak az ágy előtt.
– Bardóczy! – kiáltott az őr.
Magas, széles vállú, harminc év körüli férfi lépett elő. A tavaszi napfény már megbarnította hosszúkás, sovány arcát. Haja hirtelenszőke volt, egyenes vonalú szemöldöke viszont olyan sötétbarna, mintha titokban festette volna. Szeme is fekete volt. Keskeny
