Azon vettem észre magam, hogy akaratom ellenére válaszolgatok Tenner megjegyzéseire. Vagy akartam? Magam sem tudom.
– Nem hiszem – mondtam. – Judit más… Hiszen ismered őt…
– Nő. – A leltári listát nézte, közben beszélt. – Miért lenne más? Mert a te feleséged? Romantikus vagy, Tarcsai. A proletárasszonyok is húsból, vérből vannak. Vágyódnak a szeretetre. A melegségre. Mert magányosak. Vagy a te feleséged nem magányos?
– Biztosan az. De ismerem őt…
– Magadat sem ismered, hogyan ismernéd Juditot? Egyébként ebbe bele kell törődni – mondta. – Te például több, mint száz embert ítéltél el hosszú, évekig tartó rabságra. Mi lett az asszonyokkal? Ki tudja? Te sem tudod. Amikor kimondtad az ítéletet, a feleségek eszedbe sem jutottak.
Törődtél te ilyen apró, jelentéktelen dolgokkal? Nem hiszem. D
