Felkaptam a fejemet. Tenner észrevette.
– Még akkor éjjel öngyilkos lett. Meghalt. A zárkáját – miután Lányi holttestét elvitték – én takarítottam ki. Az ágyában találtam egy levelet. Vécépapírból volt a boríték. Vérrel ragasztotta össze és egy másik papíron, vérrel írva ennyi állt csupán: „Dicsőség azoknak a kommunistáknak, akik itt és most is meg tudnak halni a pártért.” A boríték meg volt címezve.
– Milyen cím volt rajta?
– Virányos utca 6/b. Tenner nem hazudott.
– Mit csináltál a levéllel?
– Kijuttattam a címzettnek – mondta Tenner.
– Valóban? Szép volt tőled…
– Nem azért tettem, hogy jó pontot szerezzek.
– Hanem miért?
– Hogy az asszony fellázadjon. És lázítson fel másokat is!
– Aljas vagy!
– Ez nem aljasság – mondta meggyőződéssel. – Ez céltudatos, jól átgondolt lépés volt
