Megvonta vállát, nem szólt.. Reggel kísérjék a fegyelmire – utasította az őrmestert a hadnagy.
Hozzákezdtek az én ágyam motozásához. Pár pillanat múlva fényesen csillogó acéltőrt húzott elő az őrmester a szalmazsákból.
Megkövülten néztem, majd akaratlanul Tennerre emeltem a tekintetemet. Világos szemével áthatóan nézett rám, arca mozdulatlan volt.
Mindent megértettem.
– Mi ez? – kérdezte a hadnagy.
– Nem tudom válaszoltam. Nem tudok semmit róla… Mikor tömte meg utoljára a szalmazsákját?
– Egy hónapja.
– Hogy került magához a tőr?
– Most látom először.
– Az igazat mondja. A lakatosműhelyben nem látott ilyent?
– De láttam. Zimmer, a kovács az őrök részére készített ilyen tőröket.
A hadnagy Bardóczy felé fordult.
– Zárkaparancsnok!
– Parancs, hadnagy úr! – Bardóczy katonásan kih
