X. VÁGTATÓ FEHÉR LOVAT LÁTSZ
Azoknak a szőlőjét, akiké futóhomokban volt, nem pusztította el a filoxéra. Az út mellett, melyen a mi cseresznyefánkhoz jártunk, maradt még néhány gazdának, akik szorgos szénkénegezéssel életben tartották. Az út mellett jegenyék álltak, ezeket alaposan felnyesték, hogy ne adjanak nagy árnyékot a szőlőnek. Olyanok lettek a jegenyék, mint óriási ecsetek.
– Mire valók ezek a nagy-nagy pemzlik?
– Ezekkel festik kékre az eget – mondotta valaki nekem. Hiszen ez még akkor volt, amikor úgy gondoltam, a fák csinálják a szelet. Ha olyan kedvük támad, nagy hajladozásba kezdenek, szelet támasztanak, sőt van úgy, hogy vihart. De a jegenye, mely minden más fától különbözik, nem ezért van, hanem hogy kékre fessék vele az eget. A világ telis-tele van csodával. Mért lenne é
