IX. SÍRHATTAK NÉNÉIM
Sírhattak nénéim, sírhatott minden leány az országban. Volt egy unokatestvérük, név szerint Bónitz Ferenc, aki tizennégyben új nótát hozott Pestről.
Meglőtték a trónörököst,
mi következett?
Elküldték a szerbeknek a
hadüzenetet.
Meglőtték a trónörököst,
mi következett?
Elküldték a szerbeknek a
hadüzenetet.
Neki utána küldték a behívót. Nem látták soha többé nővéreim, nem látta sem anyja, sem apja, sem húga.
Volt egy tanító, Havasnak hívták. Olyan nagy darab ember volt, amekkora embert én addig sosem láttam. Ez a hatalmas, szelíd, jóságos ember könnyet ontott az állomáson nénéim előtt a pántlikás, nótás búcsúzásnál.
– Mert én leszek az orosz fronton a legbiztosabb célpont. Másokat nyakig elfed a lövészárok. De ha én felállok, nékem csak a derekamig ér. És néz
