VIII. NEM MINDEGY, HOL ÁLL AZ EMBER
Nagybátyám kertje oda szolgált a Gyűrűs patak partjára. Ez a ház volt az Isten házán kívül az egyetlen a faluban, melyet körös-körül utcák öveztek. Szomszédtalanul állt a falu legközepén. Ha kastélya lett volna a falunknak, minden bizonnyal itt állt volna: a falu legközepén és legmagasabb pontján. Hatalmas terület, öt ház is elfért volna rajta, az utakon mégis vígan körülkarikáztuk, körülbigéztük. Körülfuthatta kerge birka. Meg is tette. A nagy ebzárlat idején 29 egész és kétharmadszor kerítette be egy farka lottyadt, habzó szájú, veszett kutya. Pontosan tudom, hogy ennyiszer, mert nagybátyám számolta. Haláláig legényember maradt, és ennél fontosabb dolga ritkán akadt. Az utolsó kör utolsó harmada előtt összerogyott a veszett kutya, és azon a helyen kim
