Zsongott a fejem.
Nem. Ez így nem igaz.
A zsongás a fejemen kívül volt.
Lerúgtam magamról az új paplanomat, és majdnem leestem az ágyról, ahogy az álmosságtól bódultan felálltam és az ajtó felé botorkáltam. El nem tudtam képzelni, ki kopoghat.
– Basi. Ha nem engedsz be öt másodpercen belül, hívom a zsarukat!
Tommy.
A hangjától majdnem teljesen magamhoz tértem.
Kinyitottam a zárat, és teljes erőből rángatni kezdtem az ajtót. Egyáltalán nem emlékeztem arra, hogyan sikerült bejutnom előző este. De az is tök homály volt előttem, hogy értem haza.
Tommy a túloldalról tolta az ajtót, és amikor elegendő rés nyílt, beslisszant rajta.
Összeszorította a száját.
– Mi a fasz van, Basi? Hol voltál?
Ásítottam, és a konyha felé intettem.
– Teljesen kimerültem a tegnapi munka után. Elájultam.
