– Rendben van. Katerina hamarosan felkeresi az irodájában.
Az remek. De én nem leszek ott.
Bénultan siettem ki a szobából, a szemem a célra szegezve. Az ajtóra. Odakint a folyosón zihálva kapkodtam levegő után. A levegő azonban nem tudott elég gyorsan a tüdőmbe jutni.
Vajon lélegeztem abban a szobában egyáltalán? Biztosan, de nem éreztem úgy.
A fejem zúgott, és a kezemet a falhoz szorítottam, miközben ziháltam, és könnyek gyűltek a szemem sarkába.
A mai reggel után rájöttem, hogy a rosszullétemen a távolság segít leginkább, ezért nehézkesen csoszogva előrébb csúsztattam a lábam. Lassan megszűnt a szédülésem, de akkor lüktetve fájni kezdett a fejem.
Mi a faszom volt ez? Talán hipnotizőrök? Ők a hipnotizőr maffia? Ez megmagyarázná a ragyogó szemeket meg azt az óvatosságot, amit éreztem
