– Ez a személyzeti szoba – dorombolta Angelica, és körbemutatott a hatalmas teremben.
Igazából inkább egy iskolai étkezdére hasonlított.
– Nyugodtan használja a hűtőszekrényt és a vízforralót is, ha valami forró italt akar készíteni – folytatta.
– Nagyszerű – motyogtam.
Azon morfondíroztam, vajon hány alkalmazottjuk lehet. Az irodahelyiség hatalmas volt. A 44. emelet negyedét biztosan elfoglalták, de még egy kétórás űrlapkitöltés és kínos csevegés elteltével is csak mi ketten tartózkodtunk ott.
Ahogy mondta, tényleg nem kellett semmilyen fontos adatomat bemutatnom. Még a jogosítványomat sem. A nevem pedig mostantól Basi Tetley volt.
Az űrlapok egy sor unalmas személyiségtesztet jelentettek, mert Angelica szerette, ha a csapat tagjai közel állnak egymáshoz. Ha a többiek is olyanok vol
