A busz megállt, és én követtem a hátsó ajtón leszálló többi embert.
Ma egy másik megállóban szálltam le. Még reggel megnéztem az innen a felhőkarcolóig vezető útvonalat Tommy telefonján, de az, hogy most nem tudtam újra ellenőrizni az útvonalat, kurvára zavaró volt. Őszinte legyek? Régebben csak bepattantam a kocsiba, és hagytam, hogy a sofőrünk megoldjon mindent.
A Montgomery’s ott volt az utca szemközti sarkán. Hahh! Így már tudtam, hogy hol vagyok. Ezt kapd ki, világ!
Inkább ezen az oldalon közlekedtem, nehogy a sovány kamaszgyerek épp kinn sétálgasson a gyorsétterem előtt, mint valami biztonsági őr. Délelőtt 10:40-kor már a Kyros liftjében álltam, ami felfelé száguldott.
10:40 az teljesen jó, ugye? Nincs túl korán?
A pontosság a professzionalizmus elkerülhetetlen hozzátevője – a n
