Mindennek fényében a bocsánatkérése egy kalap szart sem ért.
– Szégyellje magát! – mondtam halkan.
Lehajtotta a fejét, megszakítva velem a szemkontaktust.
A lift felé pördültem, és megnyomtam a hívógombot.
Visszafordulva végül ránéztem Kyrosra. Csak a haragom engedte meg, hogy a szemébe nézzek azok után, ami majdnem megtörtént. Boldogan letépném egy férfi ruháit egy saját, privát szobában, de olyasvalakivel, akit én választottam. És biztosan nem nyilvánosan, mint most. Ja, és nem is vele.
Vele soha.
A négy testvére – Gerome, Lionel, Rory és Neelan – társaságában állt. Őszintén szólva, kurvára nem érdekelt, hogyan hívják őket. Azok után, amit az imént tettek velem.
Kyros tett egy lépést felém.
– Miss Tetley…
– Maradjon, ahol van! – ripakodtam rá ugyanolyan jeges hangon.
Megállt, e
