– A bilincsbe beleegyezem, de el kéne hoznia a cuccaimat a kocsiból, ha nem okoz túl nagy gondot.
Kyros megállt, aztán lassan újra szembefordult volna velem, a szája vicsorra húzódott.
Megmozgattam az ujjaimat, ismét felmutatva a bilincset.
– Mi van? – Néztem rá ártatlan szemmel. – Ez nem parancs volt.
Olyan hirtelen ért oda hozzám, hogy a mozdulat látványa elmosódott előttem, és kizárólag annak köszönhetően nem estem el, hogy az agyam néhány másodperccel később dolgozta fel a történteket. A vámpír az arcomhoz szorította az arcát, én pedig elfordítottam a fejem.
Nem egészen ért hozzám, viszont végighúzta az orrát az állkapcsomtól a halántékomig, mélyen belélegezve az illatomat, mint azon az éjszakán, amikor a nyakamból ivott.
– Nagyon rossz ötlet velem hatalmi játszmákat űzni, Basili
