A francba! Kyros magán kívül volt. Le sem vette a szemét a zúzódásokról.
A csend egyre hosszabbá vált.
Hogy enyhítsem a feszkót, megérintettem a szénszürke mellénye alját, és megrántottam.
Felemelte a fejét.
– Majd én elintézem.
– Nem szükséges. Én már… elintéztem.
– Nem, nem csinált semmit – szólt közbe Tommy, Kyros mellé lépve. Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy kitaláljam, miért. Feltűnően méregetett engem meg Kyrost. És mosolyra húzódott a szája.
– Nem – közöltem vele. – Baromira nem. Csak első szint.
– És az a szint a penthouse? – kérdezte Tommy, és a mosolya vigyorrá szélesedett. – Mert ha igen, akkor neked, csajszi, nincs is szükséged már semmire.
Felforrósodott az arcom. Jaj, ne, én voltam az a típus, aki mindentől elpirul.
Kyros szemügyre vette az arcom, és azt morm
