Még szerencse, hogy nem voltam alvajáró. Ki tudja, mit csinálnék akkor?
Három másodpercig indexeltem, aztán lassan áttértem a szomszédos üres sávba.
– És most mi lesz?
– Állj!
Sikoltva beletapostam a fékbe. Csakhogy az a pedál nem a fék volt. Az autó lendületet vett, én pedig a pániktól fuldokolva oldalra rántottam a kormányt.
Egyik kezem a kormányt markolászta. Az autó egyenesen ment előre. Miután elszáguldottam egy újabb háztömb mellett, volt annyi lélekjelenlétem, hogy levegyem a lábam a gázpedálról, és megkeressem az igazi féket.
– Indexelj, és húzódj félre a járda mellé! – mondta Gerome.
A szívem csak hebegett a mellkasomban, de engedelmeskedtem, és sikerült elkerülnöm, hogy megkarcoljam a keréktárcsákat.
– Kapcsold be a vészvillogót, ha olyan helyen állsz meg, ahol nem lenne
