Nem lepődtem meg azon, hogy Kyros az óriáskerék alján állt, amikor felhajtottam a korlátot, és leszálltam. Nem tudtam, mennyi ideje lehet ott – hogy nézte-e, ahogy a semmibe bámulok, miközben a könnyeimmel meg a mellkasomat szorító érzéssel küzdök. Reméltem, hogy csak most érkezett meg.
Az óriáskerekes pillanataim nem tartoztak senkire.
– Viszlát, drágaságom – mondta a gépkezelő. – Vigyázz magadra!
Búcsút intettem.
– Viszlát, Don.
Kyrosnál már ott volt a hátizsákom, és nem is kérdeztem meg tőle, mit keres itt. Nem akartam tudni.
– Mi történt? – kérdezte feszült hangon. – Mit csinált Gerome?
Az elmúlt öt órának köszönhetően derűs nyugalommal indultam a kijárat felé. A vidámparkba tett kirándulás mindig rosszkedvűen indult, de a hely valójában segített feldolgozni az eseményeket. Mint
