7
Tóth Erzsi ezen a keddi napon szabadnapos volt. Fél órája, hogy Sata Katsuo úr, japán üzletember nem éppen vidám hangulatban távozott. Tóth Erzsi fiatal volt és szép. Sűrű barna haja a vállára omlott, nagy dióbarna szemében mostanában megült a bánat, olykor-olykor, különösen esténként csendesen sírdogált. Siratta a szép, tiszta múltját, szeplőtlen lányságát, elveszettnek hitt, kilátástalan jövőjét. Legutóbb – néhány hete –, amikor otthon járt szüleinél, anyja észrevette, hogy lánya tekintete réveteg, valahová a semmibe néz. Kérdezte nem is egyszer, hogy mi baja van, csak nem beteg tán. Nem, nem vagyok beteg – mondta, arról van szó csupán, hogy aggódik apjáért meg anyjáért. Ugyan már – mondta az anyja, miért kell őértük aggódnia. Azért–válaszolta, mert a presszóba járó vendégek azt mesél
