Chapter 9

5345 Words

8 Mónika gondterhelt arccal ment vissza a könyvtárszobába, leült a kanapéra, könyökével az oldaltámlára támaszkodott, gömbölyű állát a tenyerébe hajtotta és valahová a távoli semmibe bámult. A kandalló márványlapján álló óra elütötte a féltizenegyet. Rövid tépelődés után felállt, a koloniál italos szekrényből kivette a Remy Martent és egy poharat. Egy decinyit töltött, aztán, szokásától eltérően, egy hajtással kiitta a poharát, és rögtön újratöltött, mintha eltökélte volna, hogy leissza magát a sárga földig. A mindig nyugodt asszony, akit közeli barátai, bizalmasai úgy ismertek, hogy kötélidegei vannak, egyszerűen nem lehet kizökkenteni a nyugalmából, most nagyon nyugtalan volt, felidegesítette őt Horváth százados magatartása, furcsa kérdésfelelet játéka. Ha Horváth már tudja, hogy a lány

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD