Csaknem negyven esztendeje tudja az egész falu, hogy Zsófi néninek van egy szalmakalapja! De mind ez ideig keveseknek adatott meg a szerencse, hogy ezt a halványlila szalmakalapot lássák. Jelesen az akkori egyházfinak és néhány öregasszonynak, akik már a második harangszó után a templomajtóban ácsorogtak. Ezek azonban az elmúlt negyven esztendő alatt mind sírba szálltak, csak a szájhagyomány ápolta a szalmakalap hírét egészen a múlt vasárnapig.
Zsófi néni, akit akkoriban még Zsófikának hívtak, Pesten szolgált az első világháború sanyarú éveiben. De a hamis vajon, a margarinnal sütött tésztán, a gerslilevesen is úgy kitellett, olyan gusztusosán meggömbölyödött, hogy a falu egyik legjobb gazdalegénye kérte feleségül, mikor a háború végeztével hazatért. Persze, ki is öltözködött Pesten külön
