4.
Liza a fűtőtestnél állt, amikor Kara váratlanul belépett a teraszajtón. Az asszony hallotta a lépéseket, úgy tett, mintha a függönyöket igazgatná, nyugalmat erőszakolt magára, nem fordult meg, tudta, ha természetesen viselkedik, Kara nem fog gyanút. Egyszerűen nem szabad tudnia arról, hogy valaki belépett a szobába, mintha nem hallotta volna a lépéseket.
– Csak nem fázik, Liza? – kérdezte Kara, és az asztalhoz ment.
– Azt nem mondhatom. Olyan erős a napsugár, hogy ezek a tüllanyagok szinte elégnek. Nézze csak, Ernő. – Megfordult, felemelte a függöny egyik végét, és átdobta a karján. – Foszlik. A legközelebbi mosásnál szét fog mállni. Blanka örülni fog neki.
Karát azonban nem érdekelte a függöny, fáradtan leült a kanapéra, és álmosan nyújtózott.
– Salgó?
– Istenkém, de ostoba vagyo
