3.
Az ajtóban Kázmér állt.
– Egyedül van, papa?
Salgó felriadt gondolataiból.
– Mint Beljajev a világűrben.
Kázmér közelebb jött. Megállt az asztalnál. Tekintete szúrt, hangja vágott.
– A barátja rám gyanakszik?
– Mindenkire – mondta Salgó, és felvonta szemhéját. – Talán még rám is.
– Hülye kérdései vannak.
– Hülye mese hülye kérdéseket szül. Salgó válogatott művei.
– Most ne bolondozzon. Komolyan beszélek.
– Én is. Amit mondtam, komoly, bölcs megállapítás. Mély filozófiai tartalma van.
– Velem akar csalizni? Én nem harapok rá, apóka. – Kázmér hangja melegebb lett.
– Ez nem zsíros kenyér, igaz?
– Nem hiszi, hogy Pesten voltam?
Salgó elnyomott egy ásítást. Szivar után kutatott a zsebében. Nem talált. Nehézkesen felállt, de Kázmér megelőzte, a szekrényhez ment, kivette a sziva
