2.
Salgó Oszkár a nyaraló árnyékos teraszán ült, háttal a Balatonnak. Felméri egy nádfonatú kerti széken, és hol Karát, hol pedig Salgót nézte. Az öregember láthatóan szenvedett a párás melegtől. Kara nem túlzott, gondolta a fiatalember, az öreg pontosan olyan, amilyennek leírta. Inge, vászonnadrágja gyűrött és pecsétes, szandálja kopott, és legalább másfél számmal nagyobb a lábánál. Azt is megfigyelte, hogy az öreg mozdulatlanul ült, még ahhoz is lusta volt, hogy kopasz fejéről, magas homlokáról letörölje a verejték-cseppeket. Ami igaz, az igaz, tényleg döglesztő hőség van. Felméri inge is átizzadt. Az volna most a legjobb, ha lemennének a partra és megmártóznának a vízben. De meg kell várniuk Bálint Miklós őrnagyot. Az órájára nézett. Három óra múlt. Látta, hogy Kara nagyokat ásít. Nem
