6.
Szűcs Tibor az erkélyen állt, és az éjszaka távoli fényeit nézte. A mély csendben csak a part védőfalához verődő hullámok monoton zaját hallotta. A távolban halványan fénylettek a somogyi part lámpái, a magasba nyúló szállodák kivilágított ablakai úgy hunyorogtak, akár a csillagok. Valahol, talán a motelban, zene szólt, halkan, majdnem sejtésszerűen. Odabenn a lány egyenletesen lélegzett, mélyen, jóízűen aludt. Cigarettát vett elő a zsebéből, rágyújtott. Valami furcsa érzéstől sarkallva legszívesebben összecsomagolt volna. De nem utazhat el, nem hagyhatja itt Beát. Ha Rusztem Ádám igazat mondott, akkor alaposan melléfogtam. Persze ő is hibás, nem lett volna szabad Beára hagyni a dolgokat. Az is hülyeség volt, hogy délután nem beszélt vele.
Bea hirtelen felébredt, felkattintotta a vill
