7.
Salgó a szálloda második emeleti ablakából távcsővel nézte a strandot. Ember ember mellett, oly nagy volt a zsúfoltság, hogy a napozó zöld füvéből alig látszott egy tenyérnyi. A kegyetlenül izzó napsugár, a színes napernyőkről visszaverődő fény bántotta a szemét.
– Látja már? – kérdezte Felméri. A hadnagy mellette állt, és tenyerét a szeme fölé tartotta. – Vagy a lányok fenekét gusztálja?
– Azokat is – mondta Felméri. – Bitang jó a felhajtás. De látom a fickót is. Kétujjnyival a mólótól jobbra. Egy kék-piros kockás takarón hever, valamilyen képes újságot olvas.
– Jó szeme van – mondta elismerően az öreg. – Tartsa szemmel. Ha otthagyja a strandot, szóljon át. – A fiatalember mellett álló rádiótelefonra mutatott.
– Ne menjek magával, Salgó bácsi? Onnan is szemmel tarthatom a fickót.
