11.
Lizát még ébren találta. Az asszony a rádiót hallgatta. Szemrehányó tekintettel nézett az öregemberre.
– Már azt hittem, hogy sohasem fogsz hazajönni. Alig állsz a lábadon. Holnap nem ért volna rá…
– Nem, csillagom – mondta Salgó, és elnyúlt a fotelban. Lehunyta a szemét, és elmesélte az asszonynak, hogy mit végeztek.
Liza kikapcsolta a rádiót, megkérdezte, hogy Felméri hol maradt.
– Ejnye – mondta korholva az öregember –, én fontos dolgokat mesélek neked, te pedig Felmériről faggatsz. Visszavitte a gépkocsit. Mindjárt jön.
Liza a szőnyegre térdelt, és lehúzta a férfi lábáról a cipőt.
– Tegyek rá borogatást, vagy áztatod?
– Áztatom.
Az asszony behozta a lavórt, meleg vizet öntött bele.
– Ha forró, szólj.
– Isteni – mondta az öreg élvezettel. – Nos, csillagom, nincs véleménye
