De még az emberekhez is jó volt. Ember, asszony, gyerek azt csinált vele, amit akart. Mindent megtett, amit parancsoltak neki. Ha akarták, fél lábon körülsántikálta a templomot, ha akarták, levetette a nadrágját télvíz idején, az utca közepén. Ha akarták, megette a száraz kecsketrágyát. Csak azt kellett mondani neki: „Peti, sírok, ha meg nem eszed.” Ha valaki sírt a faluban, Peti rohant, hogy vele sírhasson. Minden virrasztóban reggelig könnyezett a küszöbön. Farsangban sírt az asszonyokkal, akiket otthagyott a lányuk. Nagypénteken a Jézust siratta, és így végig; szilveszterkor az elmúlt esztendőt.
Most hírét vette a pap bánatának. Mondták a kései kitérők, hogy az öregnek könnyek voltak a szemében. Elment hát sírni a papékhoz. Reggeli etetéskor már ott ült az istállóajtóban, és hullottak,
