Valóban nem is telt bele tíz perc, visszajött. Egy nagy rajzlapot hozott maga előtt tartva. Szemmel láthatólag bele volt merülve. Még dörmögött is magában, ahogy a megjegyzéseket olvasta rajta. A papot csak akkor vette észre, mikor nekiment a kinyújtott lábának. Akkor hirtelen letette az asztalra a rajzlapot.
– Hát igen!… Ne vegye rossz néven, nagytiszteletű uram, de én már nem változtathatok a terven. Elvégre az embernek ragaszkodnia kell az őszinte szakvéleményéhez. Hova jutunk, ha minden oldalról befolyásolni engedjük magunkat. Ha még nem volna a minisztériumban az ügy! De tetszik tudni, ez már bizonyos vonatkozásban presztízskérdés is.
– Micsoda!!?
Mikor a pap ezt a szót meghallotta, nyakig elvörösödött. És bár nyugodt természetű embernek látszott, most felugrott. Először úgy látszo
