Elvirának az volt a szerepe, hogy szemérmes legyen. Sötétkék rakott szoknya volt rajta és matrózblúz, mint a diáklányokon. Copf nem került a hajából, de kétoldalt két samróni lógott a vállán. Elvira egyáltalában nem volt kifestve. Ez fölösleges is lett volna egészen, hisz nem volt több tizennyolc évesnél. Mióta a poharakat letette az asztalra, ott állt a méltóságos úr háta mögött mozdulatlan és szótlanul.
– Ugye, Elvira, te jó kislány vagy – szólt a méltóságos úr, és hátranyúlva bal kezével megölelte a berakott sötétkék szoknyát.
– Igen – mondta Elvira, és szemérmesen lefejtette a szoknyájáról a méltóságos úr karját.
– Jajj, apus, ne légy már olyan fatuskó – mondta Janka Péternek, és megcibálta a bajuszát. De Péter annál jobban megmerevítette a nyakát. Erre Janka felugrott az öléből.
–
