NYOLCADIK FEJEZET
Deák halálosan fáradtan ült Kovács „testvérnél”. Az öreg jóétvággyal szalonnázott, és sajnálkozva nézte a gondokba merült fiatalembert. Elismerte, hogy nehéz helyzetben van a fiú, hiszen ő él a nácik barlangjában, és ott is kell maradnia. Tudta, hogy Gábor ottmarad, mert erre kapott parancsot. De azért beszélt az öreg. Gyűlöli a nácikat, nagyon és szenvedélyesen gyűlöli, de el nem mondhatja, hogy mennyire gyűlöli a provokátorokat. Márpedig Anitáról kiderült, hogy közönséges provokátor.
Deák nem akart Anitáról beszélgetni. Belemerült Tarpatakiék vallomásának az olvasásába. Egyre izgatottabb lett, úgy érezte, hogy érdekes összefüggéseket talál a lány és a férfi vallomása között.
– A lány még ír? – kérdezte.
– Mint az istennyila – mondta az öreg, és az asztal alól elővet
