Sávos Ignác megdicsérte Kálmánt, átvette a nyugtákat, aztán kedvtelve nézte a zászlóst, aki kicsit fáradtan elnyújtózott az egyik fotelban.
– Derék munka volt – mondta a főorvos. – De ezt csak gyakorlatozásnak, amolyan házi feladatnak tekintsd. – Kálmán nem válaszolt. Jólesett neki a dicséret, de most szeretett volna egyedül maradni gondolataival. Amikor az este hazajött, úgy látta, mintha Annabellának könnyes lett volna a szeme. Ignác bácsi nem volt odahaza, beszélgetni akart az asszonnyal, ám nagynénje kitért a kérdései elől, s akkor az volt az érzése megint, hogy Annabella nagyon boldogtalan, csak érzéseit elrejti. Újból fellobbant benne az érzéki vágy, s amikor szobájába ment, egy ideig hallgatózott, azon tűnődvén, hogy mi történne, ha átmenne Annabellához. Mozdulatlanul állt, ostoba
