Másnap estefelé Suba Pál irataival felszerelve, a segélyalaptól kapott viseltes ruhában kicsit elfogultan becsengetett a villa vasrácsos kapuján. Várnia kellett néhány percig, és ezt arra használta fel, hogy kutató tekintettel végignézzen a tájon. Már erősen alkonyodott, de azért még jól látta a Duna szürke csíkját, a távoli Angyalföld homályba vesző kéményeit, a hegy alatt húzódó Bécsi utat, jobbra a Margit-kórház épülettömbjeit, balra pedig a téglagyárak alacsony házait, a hosszúkás szárítók piros cserepes tetejét s a viskószerű munkáslakásokat. A villa környéke kihalt volt, a legközelebbi ház, mintegy háromszáz-négyszáz méterre lehetett. Mindamellett viszonylag jól megépített út vezetett el a villa előtt, mely valahol, talán a gyümölcsössel borított domboldal mögött belefutott a Táborhe
