Néhány nap múlva Salgó Oszkár főellenőr felkereste a klinikán dr. Sávos Ignác igazgató főorvost. Schlickent március tizenötödikén váratlanul Berlinbe rendelték, megállapodtak, hogy amíg távol lesz, Salgó megpróbál a Campbel-ügyben néhány kérdést tisztázni. Amikor a portás megkérdezte jövetele célját, idegesség nélkül, türelmesen válaszolt a középkorú férfi ostobának tűnő kérdéseire, nyugodtan megvárta, míg a házitelefonon beszélt a főorvossal, utasítást kért, beengedheti-e Salgó Oszkár főellenőr urat. Természetesen megkapta az engedélyt. Illedelmesen köszönt, megigazította magán a pecsétes raglánját, szürke, átzsírosodott szalagú nyúlszőr kalapját, és végigkocogott a bukszusbokrokkal övezett, keramittéglás úttesten, amelyen még tompán fénylett az esővíz. Szürke felhők lógtak az ég alján, a
