Amikor éjjel fél egykor Salgó az álmosságtól gyötörtén belépett a II/4-es csoport kihallgatószobájába, meglepő kép fogadta. Az íróasztalán álló reflektorlámpa fénysugara élesen megvilágította Busa szinte a felismerhetetlenségig megkínzott arcát. Salgó rögtön megismerte Busát, mert a férfi mélyen ülő, egymástól kicsit távol álló szürke szemét még nem felejtette el. A sovány, izmos férfi eszméletlenül függött a szemöldökfába erősített vascsigán, feje lelógott, bordáira ráfeszült sárgás bőre. Fiatal, kerek képű nyomozó vizet locsolt az arcába, a másik, keskeny bajuszos, csontos férfi gumibottal a kezében utasításra várt.
– Mikor fogták el? – kérdezte súgva Veöröskőytől, és az asztal mögé húzódott.
– Az este. Nos, Salgó, most megmutathatja, hogy mit tud.
A főellenőr a megkínzott embert nézt
