Odahajolok egészen közel az egyik bedeszkázott ablakhoz, és egy résen át minden különösebb remény nélkül megpróbálok bekukucskálni a ház belsejébe. Túl sötét van odabenn, semmit sem látok. Egy pillanatig még habozom, aztán megkopogtatom a bejáratot eltorlaszoló furnérlapot. Ha Dock mégis itthon van és ajtót nyit, nem tudom, mihez kezdek.
Egy darabig némán várakozom. Aztán még egy darabig. Újra kopogok, ezúttal kicsit határozottabban. Most sincs válasz.
Végül aztán odébb taszítom a furnérlapot, és óvatosan belépek a házba.
Orromat megcsapja a jellegzetes penészszag, és ahogy belépek, máris érzem a mindig sötétségbe boruló falakból áradó hideget. A fűtetlen helyiségek jeges lehelete még a kinti hidegnél is borzongatóbb. Ezeket a lakatlan, bedeszkázott ablakú épületeket sosem járja át a na
